Mit jelent számodra az, hogy világbajnoki második lettél 1997-ben?

Nos, ez nagyszerű eredmény, de én mégsem érzem ezt valóságosnak, hiszen úgy lettem második, hogy előlem Michael Schumachert diszkvalifikálták. Valójában a harmadik helyen végeztem, ezért nem is érzem magam másodiknak.

Elég sok kritikát kaptál abban az időben azért, hogy a F1 abszolút csúcs-csapatánál csak egy futamgyőzelmet szereztél. Nem esett rosszul?

Dehogynem. Főleg az, hogy a legellenségesebbek pont a német újságírók voltak. Esélyt sem adtak nekem. Még akkor is engem kritizáltak, ha műszaki hiba miatt estem ki, amiről nem tehettem. A helyzet az, hogy nem volt szerencsém: az első évemet a Williamsnél a tanulásra szántam, hiszen még sosem voltam azelőtt ilyen nagy csapatnál, aztán mire a második évemre belejöttem volna a dolgokba, addigra már nem volt jó az autónk. Ilyen egyszerű az egész.

Ha jól tudom, nemcsak az újságírók, hanem Patrick Head is sokat kritizálta a teljesítményedet...

Igen, de Patrick Headről tudni kell, hogy nagyon szókimondó és mindenkit keményen kritizál. Nem én volatm az első, akire megjegyzéseket tett, mások is megkapták a magukét: Jacques is, vagy a korábbi Williams-pilóták. Nála ez teljesen normális. Úgy hallottam, hogy Alan Jones távozása óta soha nem dicsért meg egyetlen pilótát sem.

Mi a különbség a Williams és a Jordan között?

A Williams egy hihetetlen módon hierarchizált csapat, a Jordan ezzel ellentétben egy nagyon laza társaság, ahol nem fektetnek olyan nagy hangsúlyt arra, hogy kinek mi a rangja, mi a pozíciója. Csak nézd meg a két csapatfőnök hobbiját! Frank szabadidejében a hadtörténelmet szereti tanulmányozni, Eddie egy rock-együttesben dobol. Nekem Eddie stílusa tetszik jobban. Ezen lazaság ellenére azért természetsen kemény munka folyik a csapatnál a siker érdekében és nincs kétségünk felőle, hogy el is érjük a céljainkat.

Voltál már Michael Schumacher csapattársa is. Igaz, nem a F1-ben, hanem 1990-ben a Sport-Prototípus sorozatban a Mercedesznél. Milyen a kapcsolatotok ma?

Kapcsolatról nem nagyon beszélhetünk. Kollégák vagyunk és azon kívül semmi. Megvan köztünk a három lépés távolság. Nem volt ez mindig így - az idők során alakult ki.

Ki az első, ki a második és ki a harmadik számú német pilóta?

Nehéz megmondani. Mi alapján állítjuk fel a sorrendet? A győzelmek, az ismertség vagy a pénz alapján? Vegyük a győzelmeket. Tény, hogy Michael Schumacher messze a legsikeresebb német F1-es pilóta a sport történetében. Ő egy vákumot töltött be, amikor megjelent, hiszen Németországnak már nagyon régen nem volt sikeres F1-es pilótája. Én a második helyen állok Jochen Massal holtversenyben a még ma is élő pilóták közül. Tehát nem vagyok éppen én sem sikertelen, csakhát van egy még nálam is sikeresebb. Ha a bevételeket nézzük, akkor én vagyok az abszolút második az örökranglistán Schumacher mögött. És az ismertség? Ha akarnék sem tudnék a Schumacher-dömpinggel konkurrálni a médiában. De nem is akarok. A helyzettel együtt tudok élni. Ralfnál viszont egyelőre minden téren sikeresebb vagyok.

Azt mondják, hogy Te nem vagy egy igazán tipikus F1-es pilóta, hanem egy nagyon érzékeny, befeléforduló ember.Te is így látod?

Nem tudom, hogy milyen a "tipikus F1-es pilóta", csak azt tudom, hogy teljesen normális ember vagyok.

A F1 veszélyes sport. Hogyan tudsz ezzel együtt élni?

A kockázatot mindannyian ismerjük már gyerekkorunktól fogva. Én már 11-12 évesen megtanultam a gokart pályán, hogy mit jelent a határon száguldozni. Tisztelem a sebességet és tisztelem ezt a sportot. Az, hogy F1-es pilóták vagyunk nem azt jelenti, hogy nem félünk a haláltól, vagy a sérülésektől. Megpróbálunk odafigyelni arra, amit csinálunk és egészségesen hazatérni.

A repülés a hobbid. Ez sem veszélytelen...

Szerintem a repülőgépek nem olyan veszélyesek. A statisztikák szerint ez a legbiztonságosabb módja annak, hogy egyik helyről a másikra eljussunk - majdnem biztonságosabb, mintha az ember gyalog megy valahová.