Bernd Schneidert gyakran hívják Németországban a „DTM Schumachernének” és ez a titulus találó is, hiszen ugyanakkora legendája a német túraautózásnak, mint honfitársa a Forma-1-nek. Schneider azonban 1988 és 1990 között 34 Forma-1-es versenyen is megfordult a Zakspeed, majd az Arrows csapattal – gyakorlatilag eredmény nélkül (kilenc alkalommal sikerült kvalifikálnia magát, pontot sosem szerzett).
A most 44 éves versenyző úgy döntött, hogy a DTM hockenheimi zárófutama után végleg befejezi az autóversenyzést. Ebből az alkalomból adott interjút a Motorsport-total.com-nak:
Kérdés: Ennyi év motorsport után a vasárnapi hockenheimi DTM zárófutamon szögre akasztod a bukósisakodat. Mikor hoztad meg ezt a döntést?
Bernd Schneider: Az elmúlt években sokat gondolkodtam azon melyik a megfelelő pillanat arra, hogy abbahagyjam. A Le Mans-i DTM verseny után beszéltem a Mercedes sportigazgatójával, Norbert Hauggal. Akkor elhatároztam magam és azt mondtam: ennyi volt. Az ember sosem tudja mikor jön el az idő a befejezésre. Remélem, hogy én a megfelelő pillanatban teszem. Nem szeretném, hogy az emberek azt mondják: már olyan régen versenyez, rég abba kellett volna hagynia.
Kérdés: Ezúttal nem hagytad, hogy rábeszéljenek hosszabbíts még egy évet. Miért nem?
Schneider: Már mondtam, hogy a 44-45 éves kor megfelelő kor arra, hogy az ember abbahagyja az autóversenyzést. Természetesen még élvezem, de észrevettem, hogy megérkezett a versenyzők egy új generációja.
Kérdés: Úgy tűnik, hogy nem esett nehezedre a döntés. Vagy tévedek?
Schneider: Minden bizonnyal tévedsz. Most még én sem tudom igazán felfogni, hiszen Hockenheimban még lesz egy versenyem. Úgy gondolom nagyon-nagyon megható pillanat lesz, amikor vasárnap az utolsó körömet futom majd. Ezután nagy változások jönnek az életemben – nemcsak a versenyzés területén, hanem a magánéletben is. 20 év után elhagyom Monacót és Svájcba költözöm.
Kérdés: Hogyan emlékszel vissza a Forma-1-ben eltöltött időszakodra?
Schneider: Ha valaki két Forma-1-es év és 32 verseny alatt csak tizenegy vagy tíz alkalommal kvalifikálja magát a versenyre az katasztrofális. Sokszor már a rajt előtt véget ért a versenyem – vagy túl lassú volt az autó az időmérő edzésen vagy idő előtt elromlott. Lehangoló volt, hogy megérkeztem a pályára, de sosem tudtam igazán versenyezni. Egy 23-24 éves pilóta számára, aki szeretne bizonyítani ez roppant lehangoló. Tudod mire vagy képes, de nincs olyan autód, amiben megmutathatnád. Különösen az 1989-es szezon volt frusztráló, amikor a Zakspeed Yamaha motorral ment. Jó példa a Mexikói Nagydíj: az időmérő edzésen már a felvezető körben felrobbant a motorom. Visszafutottam a boxba és átültem a tartalékautóba, de az is csak egy mért kört bírt ki. Ez egy nagyon nehéz és kemény időszak volt számomra.
Kérdés: Van valami különleges módszer arra, ahogy a pályafutásod utolsó versenyére készülsz?
Schneider: Nem, úgy készülök, mint mindig. A legjobb teljesítményemet akarom nyújtani és a legszívesebben nyerni szeretnék ott. Hockenheim az egyik kedvenc pályám. Másrészről természetesen élvezni szeretném a napot, hiszen ez az utolsó DTM versenyem. Valószínűleg mindig meg fog maradni az emlékeimben, ezért sikeresnek is kell lennem. Csak egyszerűen autózgatni – ez nem jöhet szóba.
Kérdés: Az utolsó verseny dönt a DTM bajnoki címről is. Mercedeses kollégád, Paul di Resta csak két ponttal van lemaradva az Audi versenyzőjétől, Timo Scheidertől. Ki lesz a bajnok?
Schneider: Természetesen Paul di Restának szurkolok nagyon. A Mercedesnél mind meg fogunk tenni mindent azért, hogy sikerüljön neki. Paul az utóbbi versenyeken mindig elöl volt, mindig esélyes volt a győzelemre. Nincsenek idegei, azért jön Hockenheimba, hogy nyerjen.
Kérdés: Hogyan szerepelt márkatársad, Ralf Schumacher első DTM-évében?
Schneider: Ralf nagyon jól szerepelt, sőt túlteljesítette a várakozásokat. Sokan nem bíztak ebben, de engem meggyőzött. Ralf nyereség az egész csapat számára. A jó hangulatról is gondoskodik. Sokat nevetünk, jól érezzük magunkat együtt, egyszerűen egy kedves fiú.
Kérdés: Hockenheim után a DTM Bernd Schneider nélkül folytatódik. Sokan ezt el sem tudják képzelni…
Schneider: A Forma-1-ben Michael Schumacher visszavonulása után azt gondolták eljött a vég. De akkor jött Lewis Hamilton és új fellendülést hozott. Éppen így fog ez a DTM-ben is folytatódni – Bernd Schneider nélkül is.
Kérdés: Mit fogsz csinálni a nyugdíjban?
Schneider: Az AMG márkakövete vagyok, ez azt jelenti, hogy viszont fognak látni a versenypálya mellett. Mindig élveztem, hogy részt veszek AMG-projektekben. És Norbert Haug biztos fog még nekem adni egy-két feladatot. Van saját csapatom is az ADAC Formula Masters sorozatban, ahol két fiatalt foglalkoztatok – nagyon sok dolgom van.
Kérdés: Szóval nem fog rád omlani a ház?
Schneider: Ha az ember befejezi az autóversenyzést, eleinte azt gondolja: ó, remélhetőleg nem fogok unatkozni. Azonban most már inkább azon kell elgondolkodnom nagyon komolyan, hogy nem lesz-e stresszesebb az életem, mint eddig.
Kérdés: De biztosan nem fogsz szerencsét próbálni motorkerékpáron, mint Michael Schumacher…
Schneider: Mindenkinek a saját szenvedélyét kell követnie. A motorozás engem sosem vonzott. Ráadásul az apám kezdettől figyelmeztetett, hogy az túl veszélyes. Meg kell tanulni esni és 44 évesen nem akarom ennek kitenni a testemet.
Kérdés: A rajongók számára te vagy Mr. DTM vagy a DTM Schumija. Hogy tetszenek ezek a jelzők?
Schneider: Mindkettő kitüntetés számomra. Ha az embert egy kalap alá veszik minden idők legjobb autóversenyzőjével az nagy megtiszteltetés. Büszkévé tesz, ha így neveznek.
Kérdés: Versenyzőként mi volt a legszebb pillanatod?
Schneider: Hála Istennek olyan hosszú karrierem volt olyan sok sikerrel, hogy nem igazán tudok egy dolgot kiemelni. Valószínűleg túl sok szép pillanatom volt. És számomra még mindig olyan, mint egy álom, hogy mindezt megélhettem.