Daily Mail, 2003. szeptember

Pablo Montoya az ölébe ültette kisfiát és itt volt az idő arra, hogy lenyomja jobb lábát és az autó elinduljon. A fiú nevetett a gyönyörűségtől és kiabált "Gyorsabban apa, gyorsabban!" Ez volt az a nap, amikor Juan Pablo Montoya megtanult vezetni. 1980. szeptember 20-át írtunk - az ötödik születésnapját. Nyolc nappal később sok ezer mérföldre a Montoya család bogotái otthonától, Alan Jones megnyerte a Forma-1-es világbajnokságot a montreali Kanadai Nagydíjon és ezzel az első versenyző lett, aki Frank Williams istállójával szerezte meg a koronát.

Az azóta eltelt 23 évben további fél tucat versenyző diadalmaskodott a Williamsben, de már hat szezon eltelt azóta, hogy Jacques Villeneuve ezt utoljára megtette. Montoyának megvan az esélye arra, hogy ő legyen a következő, de ehhez meg kell vernie Michaelt Indianapolisban vasárnap, máskülönben várható, hogy a német megnyeri rekordnak számító hatodik világbajnoki címét Japánban a jövő hónapban.

Montoya még mindig emlékszik arra, hogyan tanult meg vezetni apja ölében és Pablo Montoya mindig arról álmodott, hogy fia autóversenyző lesz. A versenyzés a vérében volt. Juan Pablo nagybátyja, Diego kilencedik lett a Le Mans-i 24 órás versenyen 1983-ban és maga Pablo egy versenyzői klub társalapítója volt Bogotában, melynek neve: Escuderia Tres Cilinadros. A tagok a helyi háztömbök körül versenyeztek éjszakánként a szomszédok nagy bosszúságára, akik rendszeresen kihívták a rendőrséget.

Ezzel együtt Pablo mindig tisztes állampolgár volt. Építészként feleségével, Libiával Bogotá gazdag külvárosában, San Jose de Bavaria-ban élt. Juan Pablo magántanuló volt, de hamar világossá vált, hogy osztozik apja szenvedélyében az autóversenyzés iránt. Gyermekkora legtöbb hétvégéjén Juan Pablo a Kartodromo Cajica pályán versenyzett, amely 20 perces autóútra fekszik Bogotától. Ayrton Sennához és Schumacherhez hasonlóan ő is gokartozással tanulta ki a mesterséget.

"Az apám türelmes volt és sosem helyezett nyomás alá." - mondta Montoya - "Lehet rá mondani, hogy ő az ideális versenyző-apuka. Mindent neki köszönhetek. Ő támogatott pénzügyileg, fizikálisan és mentálisan. Elvitt minden versenyre, nem számított milyen messze volt az otthontól."

Montoya 14 évesen vezetett először igazi autót és hamarosan Amerika-szerte versenyzett. 19 éves korában "a világ legjobb autóversenyző-ugródeszkának számító" Angliába utazott, ahol a Heathrow repülőtéren a vámosok az alsónadrágjáig levetkőztették drogcsempészetre gyanakodva, egész egyszerűen abból az okból kifolyólag, mert Kolumbiából érkezett.

1995-ben Montoya a Paul Stewart Racing Team színeiben a Forma-Vauxhall-ban versenyzett, amely egy lépcsőfokkal előzi meg a Forma-3-at. Csapattársa, Johnny Kane azt mondta: "Nem beszélt sokat angolul. Állandóan egy gyerekprogramot nézett a tévében, aminek az volt a címe, hogy "Banánok pizsamában". Ezt volt az egyetlen dolog, amit megértett. Megérkezett a műhelybe és azt mondta: Banánok pizsamában! "

Közben apja jelzálog alá helyezte a családi otthont, hogy segítse Juan Pablót bejutni a Forma-3-ba. 1997-ben már a Forma-3000-ben versenyzett és ezzel egy időben megvetette a lábát a Forma-1-ben úgy, hogy a Williams tesztpilótája lett. Felkeltette az amerikai CART sorozat érdeklődését is, ahol újonc évében, 1999-ben, bajnok lett.

Második - kevésbé sikeres - szezonja után Jenson Button helyére került a Williamsnél a 2001-es szezonra. Mindössze három versenyébe telt, hogy éreztesse jelenlétét azzal, hogy megelőzte Michael Schumachert az interlagosi egyenes végén és átvette a vezetést a Brazil Nagydíjon.

Egy baleset vetett véget versenyének és őszig, a monzai versenyig kellett várnia arra, hogy learassa első győzelmét. "Versenyeztem kerék a kerék mellett Montoyával 230 mérföld/órás sebességnél." - mondta Mark Blundell, korábbi Forma-1-es és CART versenyző, aki most az ITV elemzője - "Amikor ezt teszed bíznod kell a másik fickóban. Néhány srác kétszer is meggondolja a dolgot, de Montoya soha. Fantasztikusan uralja az autót és nem tiszteli senki eredményeit és múltját. Számára ez egy könyörtelen verseny. Láthatod, hogy Schumacher ellen az Montoya üzenete: Senki sem fog megrettenteni."

2002-ben Montoya mégsem tudta hét pole pozíciója közül egyiket sem győzelemre váltani. Ebben az évben az első hat versenyen a Williams autója olyan gyenge volt, hogy Montoyának júniusig és Monacóig kellett várnia második Forma-1-es győzelmére. Az azóta eltelt hét versenyen mindig dobogóra állhatott és jelenleg mindössze három ponttal van elmaradva Schumachertől.

Kolumbiai népszerűsége leírhatatlan. A 42 milliós országban sokaknak nincs televíziója, németországi győzelme a múlt hónapban mégis 27 milliós nézettséget vonzott.
Az emberrablás veszélye miatt azonban Montoya már nem él ott. Egész családját Miami egyik külvárosába költöztette, ahol a spanyol a helyi nyelv - az édesanyja ugyanis nem beszél angolul.

Tavaly novemberben Kolumbiában elvette régi barátnőjét, Connie-t - egy madridi végzős jogász hallgatót. Monacói apartmantjukhoz, nemrég vásároltak egy háromemeletes házat Floridában, amely a déli tengerpartra néz.

Van egy hangárja is, amelyben "játékait" tartja: 27 autót, beleértve többféle Mercedest, egy Aston Martin Vanquish-t és egy Corvette-et, egy tucat motorbiciklivel, három modell repülővel, három jet-skivel, egy motorcsónakkal, több szörffel, egy halom kerékpárral és gokarttal együtt. Az emeleten tartja az összes versenyoverallt és bukósisakot, amelyet valaha viselt.

"Csodálatos Connie-val házasságban élni." - mondja Montoya - "Én egy csendes és befelé forduló fickó vagyok. Amikor gyerek voltam csak a gokartozás érdekelt. Connie társasági ember és amióta együtt vagyunk teljesen átformált."

Még mindig szeret visszamenni Bogotába, de csak 11 testőr kíséretében - mindegyik amerikai, mert a helyi testőröket lefizethetik az emberrablók. Ebben az évben kétszer volt hazájában és ismét haza megy novemberben - talán világbajnokként.

Nem kétséges, hogy időt fog szakítani a családi otthon meglátogatására San Jose de Bavaria-ban, amelyre most házfelügyelők és őrző-védő kutyák vigyáznak. Talán felmegy az emeletre régi hálószobájába és ránéz a fényképre, amely még mindig ott lóg a falon: egy kisfú egy gokartban. Talán visszaemlékezik az ötödik születésnapjára, arra a napra, amelyen apja elindította az úton sorsa felé!